Udvarnok (település)

Udvarnok (Dvorníky)
Udvarnok címere Udvarnok zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Galgóci
Rang	község
Első írásos említés	1247
Polgármester	Ľuboš Gubáň
Irányítószám	920 56
Körzethívószám	033
Forgalmi rendszám	HC
Népesség
Teljes népesség	2026 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	82 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	163 m
Terület	25,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 21′ 28″, k. h. 17° 47′ 49″48.35777778, 17.79694444
Udvarnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Udvarnok témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Udvarnok (szlovákul Dvorníky) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Szolgagyőr tartozik hozzá. Korábbi névelőfordulása: Irek (Fényes Elek).

Fekvése

Galgóctól 9 km-re, délre fekszik.

Története

Udvarnok 1247 előtt nyitrai várbirtok volt. A tatárjárás alkalmával teljesen elpusztult. A tatárokkal szembeni sajómezei ütközetben ott volt a nyitrai zászlóalj is. Legjelesebb vitézei hullottak el. Elesett Jakab, a nyitrai püspök; sokan az udvarnoki jobbágyok sorából s a szolgagyőriek közül. Ez utóbbiakból a Hechei testvérek váltak ki: Mihály elesett, Márton pedig vitézségének jutalmául 1268-ban nemességet kapott.^[forrás?]

A tatárpusztítás lezajlása után – a király adománya folytán – számos új nemzetség telepedett le a vármegye területén. Így 1247-ben az Aba nemzetségből származott Tamás comesnek Udvarnokot adta IV. Béla király. E nemzetség 1268-ban Újlak birtokában fordult elő, 1274-ben pedig V. István király adományából Tavarnok és Ursed, továbbá 1297-ben csere útján Kelecsény, Galgócz, Galantha birtokába jutott. Az 1247-es oklevél, mely a települést „Vduornuc” alakban említi, egyben a település első írásos említése is.

Az Anjouk idejében az Aba nemzetségbeli „nagy” Aba, hűtlensége miatt elvesztette Galgóc, Ujlak, Udvarnok, Divich és Saag nevü birtokait, melyeket I. Lajos király 1349-ben Kont Miklósnak adományozott.

Az okleveles említések szerint egy rév, mely a galgóczi várhoz tartozott, Udvarnokon volt. Miután azonban ezt a vámot Lajos király a Konth-féle hídra helyezte át, oly rohamos süllyedésnek indult, hogy 1363-ban már kérdés támadt az iránt, birnak-e a Vágon révvel az udvarnokiak? Az esztergomi káptalan vizsgálatot indított a király utasítására és megállapította, hogy ez a rév csakugyan az udvarnokiaké, s azon ők szabadon kelhetnek át, s ez a rév előbb volt fő- vagy közrév, mint a semptei. Mivel a semptei révet IV. Béla állította fel 1251 körül, kétségtelennek látszik, hogy az 1294. évi galgócföldi vám azonos volt az udvarnoki vámmal és révvel.

V. László 1453-ban Galgócot összes tartozékaival – Ó-Galgócz, Szent-Péterfalva, Udvarnok, Kis-Ujlak, Bajoncz, Zöldvár, Dicsi, Kelecsény, Cheneth, Jalsva, Diós, Lehotka, Pásztó és Medenczhely – egyetemben Ujlaki Miklósnak, néhai László bán fiának adományozta.

Az 1533-i dicalis összeirás szerint a nyitrai püspök birtokaihoz tartozott: Radosna, Alsó- és Felső-Vesztenicz, Racsic, Udvarnok, Szucsán, Szkacsán és Apáthi Livina mellett.

A Rákóczi-szabadságharc egyik eseménye a hagyomány szerint itt történt: „Ocskay, volt kuruc kapitány Pálffy kezére adta seregét. Bercsényi nehány száz válogatott lovassal a vakmerő Beleznayt küldte utána, ki azután Udvarnok táján a Trencsén felől nagymennyiségű prédált drága portékákkal menekülő Ocskaynéra és Ocskayra akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette.”

Későbbi földesura a Sárváry család, majd a 18. század második fele óta az Erdődy grófi család volt.

A Nyitra megyei lutheránus lelkészség galgóczi fraternitásához tartoztak: Modrova, Hrádek, Vág-Szerdahely, Pöstyén, Drahócz, Keresztúr, Surov, Zéle, Bucsán, Galgócz, Szent-Péter, Udvarnok, Pásztó, Kuti, Melsicz, Vasárd, Attrak és Dióssi.

Fényes Elek Geográphiai szótára szerint: „Udvarnok (Irek), Nyitra vármegyei tót falu, közel a Vág vizéhez, utolsó posta Galgóctól 1 1/2 órányira. Lakja 1064 katolikus, 1 evangélikus, 26 zsidó. Van benne katolikus parókiális templom. Határa dombos; van erdeje; lakosai dohánytermesztéssel foglalatoskodnak. Földesura gr. Erdődy Józsefné”.

Az 1888-as helységnévtár szerint megkülönböztetésül Nyitraudvarnok-nak is nevezték.

A 19-20. század fordulóján 1394 római katolikus, kevés izraelita, 106 német és túlnyomóan szlovák lakost számláltak össze. Postája, táviró és vasúti állomása nem volt, az 1 és fél órára lévő Galgóc volt a központ. 1788-ban épült katolikus temploma, melynek kegyura a faluban nagyobb birtokkal rendelkező Erdődy Ferenc gróf volt, a 10 plébániával rendelkező újlaki alesperességhez tartozott. Az izraelitáknak is volt itt imaházuk, amely 1890-ben épült. A faluban szeszgyár is működött.

Ugyancsak a 19. század végén írt forrás fő közlekedéséről az alábbiakat írta: „A sempte–galgóczi törvényhatósági közút a diószeg–nyitra–kálnai állami közútból Sempte községnél ágazik ki és Udvarnok, Bajmócska községeken áthaladva csatlakozik Galgóczon a nyitra–galgóczi törvényhatósági közúthoz. Szélessége 5–6 méter, felszíne erősen hullámzatos, a Galgócz melletti somogyi szőlők felé vezető rész 10%-ig emelkedő meredékekkel. Kőalappal ellátva nincsen. Műtárgyai közül 2 boltozott, 1 kőhídfős, fafelszerkezettel és 4 egészen fából épült. Forgalma a galgóczi piaczra irányul és huszonnégy óránként 195 igavonó állat.”

A Pallas nagy lexikona szerint: „kisközség Nyitra vármegye galgóci járásában, (1891) 1394 tót lakos, postahivatallal és postatakarékpénztárral”.

Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Udvarnok, Galgócztól délre, a Vág balpartján, 1394. r. kath. és kevés izr., túlnyomóan tót (106 német) lakossal. Postája van, táviró és vasuti állomása Galgócz. Kath. temploma 1788-ban épült. Kegyura gr. Erdődy Ferencz. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, amely 1890-ben épült. A községtől 2 km. távolságban nyugotra, a Vág fölött emelkedő dombon, egy váracs vagy erődítés nyomai látszanak, a mely valószínűleg a török hódoltság idejéből származik. A faluban szeszgyár is van. 1247-ben nyitrai várbirtok volt. Későbbi földesura a Sárváry-család volt, a XVIII. század második fele óta pedig a gr. Erdődy-család. Jelenleg gr. Erdődy Ferencznek van itt nagyobb birtoka."

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1737, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1973 lakosából 1926 szlovák volt.

2011-ben 2090 lakosából 1976 szlovák.

Udvarnok (település) lakosságának nemzetiségi megoszlása szlovák 1926 fő (98%) magyar 7 fő (0%) roma 11 fő (1%) cseh 12 fő (1%) morva 1 fő (0%) ukrán 1 fő (0%) német 1 fő (0%) lengyel 2 fő (0%) orosz 1 fő (0%) nem kiderített 11 fő (1%) * 2001. évi népszámlálási adatok

A lakosság megoszlása életkor szerint 0-14 éves korú 371 fő (19%) 15-59 éves korú férfi 641 fő (32%) 15-59 éves korú nő 547 fő (28%) 60 évesnél idősebb férfi 120 fő (6%) 60 évesnél idősebb nő 280 fő (14%)

Neves személyek

• Itt született 1890-ben Bárczi Gusztáv magyar orvos, gyógypedagógus.
• Szolgagyőrött hunyt el 1862-ben Hunkár Antal Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus, táblabíró, földbirtokos.
• Itt szolgált Fiala Antal (1752 körül – 1834) katolikus pap.

Nevezetességei

• A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1788-ban épült barokk-klasszicista stílusban, a korábbi templom helyén, melyet 1559-ben említenek.
• Szent Vendel szobra a 19. században készült.
• A Szentháromság szoborcsoport 18. századi.
• A szolgagyőri településrészen álló harangláb az 1870-es években készült.

Vár nyomai (Szolgagyőr)

A 20. század elején még látszottak egy közeli vár nyomai. A falutól mintegy negyedórányira, a Vágtól pedig 190 méter távolságra, egy körülbelül 57 méter magas dombon ma is várromok láthatók. Sajnos már 1882-ben is csak igen kevés volt meg e romokból. Ma nyomuk is alig van.

Ez a rom a történészek kutatása szerint az úgynevezett Szolgagyőri Várispánságnak a központja lehetett. Stratégiai fontosságú volt, s ezért a közeli Galgóc és Bánya várak mellett ezt az inkább földvár jelleggel bíró Szolgagyőrt is fenntartották (sőt azt a honfoglalás utáni időben – tehát amikor már Galgóc régen létezett – építették fel). Ugyanis az udvarnoki rév a legalkalmasabb volt a Vágon való átkelésre és Nagyszombat vidékéről Nyitra felé ez volt a legtermészetesebb és legkönnyebben megszállható út. Ennek a révnek őrizete volt a szolgagyőri várjobbágyok első és legfőbb feladata. Erre vall az a körülmény is, hogy Szolgagyőr alkalmazottai között tárnok-udvarnokmester is volt, amely hivatalról tudjuk, hogy az a fővámszedővel volt egyenrangú. Így 1270-ből bizonyos Péter viselte e fontos hivatalt.

Források

• Krúteková, Janka 2008: Dejiny farnosti Dvorníky od roku 1332
• A Pallas nagy lexikona
• Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára, amelyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik. Pesten, 1851.
• Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai : Magyarország monográfiája: A magyar korona országai történetének földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Nyitra vármegye. Kiad.: Orsz. Monográfia Társ., Budapest, 1898. XV, 736 p.
• A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1888. Archiválva 2017. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (KSH Könyvtár)

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal Archiválva 2008. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Községinfó
• E-obce.sk
• Statisztikai HIvatal adatai Archiválva 2007. november 16-i dátummal a Wayback Machine-ben